Jelen helyzetben nem csak a munkavállalók, hanem a munkáltatók is kiszolgáltatottnak érzik magukat. A cégeknél állandósult a jövés-menés, az operátorok számtalan ajánlat közül válogathatnak és akármikor leléphetnek egy adott vállalattól egy kedvezőbb lehetőség kedvéért.
A HR-Evolution idei, 6 ezer főre kiterjedő kutatásából kiderült, hogy a legtöbb munkavállalói felmondás már nem csak a közvetlen felettesek nem megfelelő, olykor brutális bánásmódjával indokolható, hanem minden korábbinál fontosabb tényezővé vált a munka és magánélet egyensúlya. Eszerint az, hogy hány és milyen műszakban kell dolgozni, mennyi az elvárt túlóra és hasonló tényezők, mostanra a fizetésnél is fontosabb témává váltak abban, hogy egy dolgozó elvállalja-e a felkínált munkát vagy sem, illetve ott marad-e az adott munkahelyen vagy sem. Bár sokan továbbra is szívesen vállalnak túlórát, de eközben tízezrekre jellemző, hogy a lábukkal szavaznak, ha úgy érzik, hogy vállalatnál megpróbálják megfosztani a szabadidejüktől, netán agyondolgoztatnák őket.
Forrás: napi.hu
Az egészségügyi ellátórendszeren belül az ápolói pályán dolgozók fokozottan veszélyeztetettek a kiégési szindróma (érzelmi kimerültség, elszemélytelenedés, a személyes hatékonyság és a teljesítmény csökkenése) kialakulása szempontjából. A kiégés nemcsak az egyénre nézve bír kedvezőtlen egészségi és gazdasági következményekkel, hanem rontja a kezelési együttműködést és az ellátás minőségét, illetve befolyásolja a műhibák és a szövődmények előfordulási gyakoriságát is. Éppen ezért a kiégési szindróma felismerése, megelőzése és kezelése össztársadalmi érdekünk. Szükséges foglalkozunk a kiégés előfordulási gyakoriságával a hazánkban dolgozó ápolók körében, valamint a kiégés prevenciójának lehetséges színtereit és módjait, különös tekintettel a pszichológiai tanácsadás szerepére, illetve lehetőségeire. Mindez gyakorlati szempontú hozadékkal járhat a kiégés megelőzéséért folytatott küzdelemben. Orv Hetil. 2019; 160(1): 12–19.
